Velem sír a bús őszi szél és a hulló sárga levél, mert elhagytál engem.
A lángoló szerelmedet, a gyönyörű emlékedet, el kell tán felednem.
Azt a sok szép boldog órát, amelyeket nekem adtál, mássl éled régen,
Én pedig csak bánatosan bolyongok az utcátokban, mert ez jutott nékem.
Dér lepte be már a fákat, a törékeny rózsaágat, sötét felhők szállnak.
Én pedig az éjszakában ott állok az ablakodnál, most is Téged várlak.
Hogyha eljön az új tavasz, s a virágok illatoznak, gyere vissza hozzám;
Hozd el újra szerelmedet, gyógyítsd meg a bús szívemet, simogasd az orcám.