Még meg se vártam a kérdést
Úgysem fogom tudni a választ
Később az fog cserbenhagyni
Aki eddig nyújtott támaszt
Te mit mondanál a gyermekednek
Aki felnézne majd rád
Később azt sem vettük észre
Hogy az idő rég lejárt
Majd úgy csinálok
Szépnek látnék mindent
Ha nem takarnánk el önmagunk
Meddig bírjuk még ezt?
Még mindig ostobák vagyunk
Nem vesszük észre ha fáj
hogyha kár érte
és ha áttaposnak rajtunk
Sodrásban árral szemben
nem számít
ha még mindig ugyanott tartunk
Küzdve küzdj és bízva bízzál
Ember a büszkeségtől hízzál
Holnaptól más lesz, szebb jövő
De ez még mindig hazugság
Hittem benne hogy megértjük majd
De nem változunk mégsem
Az alagút végén ott van a fény
De nem látom már én sem
Aki a fellegekben is álszentként él
Annak nem lehet hibája
Minek változtatnál bármin
Hiszen mindenki ezt csinálja