Harangoznak a templomban, imádkozom érted,
A jó Isten bocsássa meg a te nagy-nagy vétked.
Elfelejtek mindent, mindent, az emléked se fájjon,
Nehogy őszi éjszakákon te legyél az álmom.
Tudom, hogy majd visszajönnél őszi hervadással,
Amikor az ábrándjaid elmúltak a nyárral.
Felzokogsz majd, sírva kérnél, bocsássak meg néked,
Öleljelek, szeresselek úgy, mint régen, téged.