Magyarnóta nélkül tudom, nehéz volna az életem, kísérne a bánat.
Minden éjjel csak könnyeznék, nyugtalanság űzné ki a bennem rejlő vágyat.
Hegedűnek csodás hangja nyugalmat ad a szívemnek, nem enged csüggedni.
Csárdás helyett hallgató szól, simogatja lelkem csendben, tanítja szeretni.
Anyám ajkán, ha dal csendül, (a) legszebb tavaszt hozza nékem, neki jut a hála.
Így örök bennem a léte, ha meghalok elkísér majd Isten országába.
Kíséri a földi létem, nem csalódtam eddig benne, segített, ha sírtam.
Imádságom lett a nóta: nem tagadom, elismerem, ezerszer leírtam.