Mért is tudlak így szeretni, mért nem tudlak elfeledni Téged?
Mért idézem fel az arcod, mért is érzem bűvös közelséged?
Hangod itt cseng a fülembe, az lenne a legszebb zene, ha hallhatnám újra.
Áttörne a fény a felhőn, s útjainkon mindig virág nyílna.
Te foglaltad el a helyet, ahol lakik a szerelem mélyen.
Dédelgetlek a lelkemben, közel vagy, de mégis távol tőlem.
Ha nem látlak, a világon már csak az a remény marad, abban hiszek én is,
Az nyugtatja meg a lelkem, odaát majd találkozunk mégis.