Valamikor mennyi könnyet hullattam én egy kis boldogságért,
A lelkemet adtam volna, valakinek egy forró szaváért.
Szerettem a nyíló rózsát és a halkan síró nótát,
Tudtam sírva nevetni, boldog lenni mégsem tudtam,
Hiszen engem nemszeretett senki.
Amióta jó vagy hozzám, nem sírok már nem fáj nekem semmi,
Azóta már én is tudom, hogy milyen jó szerelmesnek lenni.
Minden sóhaj, minden nóta, csak tehozzád száll azóta,
Napsugaras szerelmem,
Amióta az enyém vagy, én azóta jaj, de boldog lettem.
Minden sóhaj, minden nóta, csak tehozzád száll azóta,
Napsugaras szerelmem,
Amióta az enyém vagy, én azóta, jaj de boldog lettem.