Minden este harangszókor galambszárnyon hazaszáll a lelkem,
Ugye anyám, édesanyám, hogy ilyenkor otthon érez engem.
Ugye, hogy a két kezében megremeg az imádságos könyve,
Ugye, hogy a félhomályban, ha rám gondol, megered a könnye.
Ha majd egyszer harangszóval, galambszárnyon mennybe száll a lelkem,
Térden állva megkérem én a jó Istent, hallgasson meg engem.
Megkérem, hogy nézzen le a faluvégi, nádtetejű házra,
Ha lát benn egy imádkozó öregasszonyt, örökre megáldja.