Hazudd azt, hogy a szívedben te már mindent eltemettél vélem.
Hazudd azt, hogy nálam nélkül olyan nagyon boldog vagy már régen.
Hazudd azt, hogy két szép szemed úgy ragyog, mint csillag fenn az égen,
De ha sír egy régi nóta, lelked sír a muzsikával értem.
Ha nem tudsz te hazudni már, égő szívvel elmegyek tehozzád.
A fájdalom gyönyört szül majd, nem átkozlak, hiába is mondják.
Ha mégis az új tavaszban kettétépett rózsaláncunk hoznák,
Őszi ködnek sápadt fényén múlt emléknek koszorúját fonják.