verse 1
Lépcsők, mik a szívből,
vezetnek fel egyenesen a gépházba,
a mélyből
suttog valaki vagy valami a,
válaszra várva, de nem kap,
rég túlterhelt a rendszer
olyan ez az élet amit már nem bír el,
nem bír el az ember.
refr
Hallom mit nézel,
látom mit hallasz
a szíved a hajód, elméd a ballaszt
keveredjenek egy francia ágyba
orgiák kezdődnek el a gépházban
orgiák kezdődnek el a gépházban
orgiák kezdődnek el....
verse2
dugattyúk pörögnek, zörögve forognak
körbe és körbe, messze az álom világtól
a test meg köhögve köpködi fel
a hétköznapokat a valóságtól
te úszol én evezek, te fulladsz én nevetek
mert ha az élet el is felejt
én nem felejtek el élni,
nincs időm már, nincs időm már többet félni