Nélküled ébred most a napsugár
de milyen furcsa pirkadat,
és sötét, mint az éj.
Réges-rég lelkem máshol vándorolt,
Tán érezted, hogy száll feléd,
Az idő tengerén.
Csak álmaidban éltem,
Mi lesz így velem?
Mi lesz most, ha nem álmodsz tovább?
Nélküled a gépezet még jár tovább,
de hiányzik az értelem,
mely összetartaná.
Talán visszatérsz még,
de hol találok rád?
Vihar dúlt, és elsodort a szél.
Most úgy hiszem,
a csillagokban bízhatok:
ők megmutatják, merre jársz
az idő tengerén.