Sokszor elképzeltem a messzi nagypapát.
Róla valamiért nem szólt a család.
Hogyha faggatni próbáltam a nagymamát,
könnyei elmosták válaszát.
A falon a kép nem csak egy elfelejtett, régi, szép emlék.
Évek teltek el, hosszú nap volt,
az öregemről egy társa pár szót szót.
Azt mondta rá: sohasem dacolt.
Amíg bírta magát, a sorban bandukolt.
Ma tudom már, s milyen kár, hogy nélküle telt el minden nyár.
Ez egy rosszul megírt családregény,
legszívesebben újra kezdeném.
Nagyon nem tetszik benne néhány fejezet!
Átírnám az egész történetet.
A papáról az a férfi nem mondott rosszat.
Neveket sorolt, s mesélt sokat.
A listán sok ismerős akadt.
Haza üresen jött a zsúfolt vonat.
De tudom már, s milyen kár, hogy harangszó nekik nem jár.
Ez egy rosszul megírt családregény,
legszívesebben újra kezdeném.
Nagyon nem tetszik benne néhány fejezet!
Átírnám az egész történetet.