Kanizsára még járt a repülő.
Nyár volt, korán jött őszidő...
Késett, úgy érkezett meg a gép,
nem ismertem a családunk felét.
Gyerekkori kalandok, hólabdák,
felhőket karcoló karácsonyfák,
dölyfösen harcoló fémkatonák,
fáradtan lépkedő sakkfigurák...
Ott volt nagybátyám, az öreg Chagall,
a bátor, ki az égbe száll.
De miért emelkedik folyton fölénk?
Miért nem ül le végre miközénk?
Együtt volt még a család,
s hallgattuk Cohen néhány bús dalát.
Palacsintát sötütt nagyanyám,
egy örökké épülő ház udvarán.
Gyerekkori kalandok, hólabdák,
felhőket karcoló karácsonyfák,
dölyfösen harcoló fémkatonák,
fáradtan lépkedő sakkfigurák...
A nagyapám az apámhoz szólt,
egy százéves könyvet csöndesen leporolt.
Átbeszélték az egész éjszakát,
s lezártak végre egy ősrégi vitát.
Gyerekkori kalandok, hólabdák,
felhőket karcoló karácsonyfák,
dölyfösen harcoló fémkatonák,
fáradtan lépkedő sakkfigurák...