Ha jön az este kiülünk a kertbe,
Egy pohárból a gyertya mindig ég,
És beszélgetünk sokszor hajnalig,hogy mit hoz a jövő,
A csókjaiddal ébreszt majd a reggel,
Az asztalon a kávé engem vár,
Hogy elbúcsúzzak,s mondjam-kedvesem sietek majd hozzád!
Én köszönöm,hogy ilyen szép az élet,
Ha veled vagyok megáll az idő,
És imádkozom érte,hogy sose legyen vége,
Ha együtt vagyunk,miénk a jövő.
És mégis néha szomorú a szívem,
A pillanat már vissza sose tér,
Ha a kettőnk életében,mi elmúlt már csak emlékünkben él.
Hogy nem választhat minket semmi széjjel,
Hányszor mondtuk-nem emlékezem,
És hányszor kérted,játsszam el a dalt,mit annyira szerettél,
Ha hozzád értem elolvadt a szívem,
És öleltelek egész éjen át,
És elhittük,hogy sosem múlik el,miénk a világ.
Én köszönöm,hogy ilyen szép az élet,
Ha veled vagyok megáll az idő,
És imádkozom érte,hogy sose legyen vége,
Ha együtt vagyunk,miénk a jövő.
És mégis néha szomorú a szívem,
A pillanat már vissza sose tér,
Ha a kettőnk életében,mi elmúlt már csak emlékünkben él.