Esti szél vigyed el a nótámat. Én ezzel üzenek a rózsámnak.
Üzenem, hogy szerelemmel várok rá, engem már csak ez az egy tesz boldoggá.
Hozzál majd választ is, hogy mért nem jön?! Elvitt egy darabot a szívemből.
Kérdezd meg, szeret-e még, s titokban őrzi-e még, azt az egy szál rózsát a kertemből.
Szívemben azóta is bánat van. Boldog csak néha vagyok álmomban.
Keserű a felébredés hajnalban, de nincs kinek panaszoljam fájdalmam.
Esti szél, meg ne bántsd a rózsámat, hátha szerelme még feltámad.
Símogasd, óvjad nagyon, tán egyszer visszakapom, s elhozod Őt is, meg a nótámat.