Emlék, színes álomkép, ami
nemrég újra átfutott rajtam.
Szép volt, de a festő vásznán csak egy
színfolt, idegen nem láthatja.
Négyszáz nap, örök boldogság ígérete ez volt, amit nekünk az ég adott, szép éjszakák és nappalok.
Volt egy dal, sokszor álmomban fülembe dúdoltad, így a lelkembe írtad.
Ez, ez az a dal,
gyönyörű ígéret, mégis megéget.
Ez, ez az a dal,
ami reményt ad, mindig vigasztal.
Ez, ez az a dal,
amit Te adtál, belém kódoltál.
Ez, ez az a dal,
ami mindig bennem él.
Ez, ez az a dal,
gyönyörű ígéret, mégis megéget.
Ez, ez az a dal,
ami reményt ad, mindig vigasztal.
Ez, ez az a dal,
amit Te adtál, belém kódoltál.
Ez, ez az a dal,
ami mindig bennem él.