Amikor a tavasz eljő, újra ott a bárányfelhő a tiszta kék égen.
Eszembe jut az az első, életemben a legelső nagy szerelem nékem.
Úgy hordozom a szívemben, dédelgetem a lelkemben, mint egy drága kincset.
Ki mit gondol, nem volt kérdés, mert valami csodás érzés fűzött öszze minket.
Ahogyan az évek mennek, bizony-bizony az embernek sok minden más fontos.
Felnőtt lesz már a kisgyermek, unokák is megszületnek, a családfa lombos.
Megosztani csak így lehet ezt a nagy-nagy szeretetet, ami engem éltet.
De mielőtt még elalszom, minden este imádkozom szerelmem teérted.