Az a régi emlék Isten tudja, hol van,
Sokáig őriztem, hozzá imádkoztam.
Elmosódott arcok tűnnek fel előttem,
De hogy melyik lennél, arra nem emlékszem, bocsásd meg ezt nékem.
Kereslek, kutatlak, álmaimban látlak,
Mesélnek terólad esténként a hársak.
Nem hiszem el nékik, hogy itt hagytál árván, (hát)
Vezessen az utad, bármerre is járnál, újra vissza hozzám.