Azelőtt, ha összebújt a fehér akác csókolózó lombja,
Azt susogta félálomban, hogy egy lánynak lettem a bolondja.
Azt álmodták a szendergő fehér fürtök minden május este,
Itt jártam az utcátokban zöldre festett kisablakod lesve.
Lehullott az akácvirág, lehulltak a csókolózó lombok.
Ilyenkor én úgy érzem, hogy talán nem is voltam a bolondod.
Mégis, ha az eszembe jut, hogy tevéled voltam egykor boldog,
Utcátokba befordulok, visszasírni az akácfa lombot.