Bánatos lett most a szívem, cserben hagytak a májusi álmok.
Egy szép asszony elhagyott már, nap nélküli borús felhőt látok.
Mást ölelsz már a kebledre, elköszönnek boldogító évek,
Visszahallom a szép nyárból, nem vagy enyém, oly egyedül élek.
Őszi rózsák szirma hervad, szép álomra elvonulnak csöndben,
Körülötted minden hallgat, búcsú nélkül messze mentél tőlem.
Eltűnt idők nagy szerelme, fájón hullnak a szívemre régen,
Álmodoztam, hogy a május újra nyit majd orgonákat nékem.