Bolyongok az éjszakába', csak úgy, céltalanul járva,
Emlékeim régi útján sodor életemnek árja.
Amióta nem vagy velem, sír, zokog a lelkem teutánad...
Nem akarom elhinni, hogy téged immár mindhiába várlak.
Hazamenni nem akarok, nincs már, aki engem várna,
Üres lakás, fájó emlék, nyomasztó csend, minden árva...
Az én bánatom már soha el nem múló, örök szívfájdalom;
Elnémulni sosem tudok, szomorúan szól Hozzád e dalom.