Nagyon mérges Évike, mert nem mehet a bálba.
Nem mehet, mert kicsi még, s rövid a szoknyája.
Ne szomorkodj angyalom, hisz' a tyúk is volt jérce,
(Míg) Egyszer a szomszéd kakasa feleségül kérte.
Nem búsul már az Évike, ragyog az orcája.
Hirtelen jó kedve támadt, s csókra áll a szája.
Gyorsan halad az idő, így lesz asszony a lányból,
S hosszú szoknya lett hirtelen a rövid szoknyából.