\"Egy különös vízió ez a dal.
Felkavaró szövegvilága ellenére, a táncolni vágyó
közönség imádja.
Újra elõszedtük, mert mi is nagyon szeretjük.\"
Egy gondolat ostoroz engem örökké
az Apokalipszis válik valóság képpé
mit a föld testében hordott,
nem láttunk semmit se,
tûzhányó égett már lázas szívünkbe...
utolsó tízezer, százezer hörgése,
elfojtott vágyaink szívtépõ érzése
utolsó mécsesét gyújtotta halkan Õ,
mennyei templomban pokoli mennyegzõ,
kárhozott lelkek térdelnek elé le
Õ a pokol tornácának dühöngõ réme,
istenek harcának különös játéka,
érzem, hogy meghalok, jaj lehet, hogy még ma
érzem, hogy meghalok, jaj lehet, hogy még ma
istenek harcának különös játéka,
érzem, hogy meghalok, jaj lehet, hogy még ma
érzem, hogy meghalok, jaj lehet, hogy még ma
még ma
még ma
még ma