Zéessó:

Bűzös az emberszag, meg hogy ember minden szót megszeg!
Minden szót úgy esztek ahogy rakom! Mér ilyet hol vesztek?
Hány szó vesztegzár alatt, betonba öntve költőkbe
Nem köplek le ... Fulladj egy emberöltőbe!
Tudatok börtönbe, ez embertelen
Ne bízz senkiben, hol becsaphatnak valakit, ott ember terem!
Sok a szennyes, ez hipó hiphop. Tartsatok velem!
Hé ember! Bűzlik a fajod, a szarszagot nyelem
Szmogból gyúrom meg, baszom eléd a levelem
A sok asztmás fullad be minden nap a nevemen
Ki a jó kislány? Jobb is tán, hogy mind csak televerem
Mától, ha fasz voltál, faszt se kapsz! Ennyivel leterelem
A témát, dobom a téglát! Ki tudja melyiket, de leverem
Ki tudja, hol áll meg, kire jön újabb veszedelem
Itt az emberben nincs lélek, holnapra kiheverem
Angyaltól Ördögig megy, ez lesz az Én történetem!

Refrén 2x:

Nem emberek! Korcsok! Sok mocsok mind az embertől!
Viselem a majomszabást, mert undorít az emberszőr!
Stoppolnék naivan, se a szmog, se a szél nem vesz föl!
Emberhez meg nem szállok, mer ember embert öl!

Bigmek:

Lerántanak egy ezressel, mond meg! A szavad mennyit ér?
Mer a gondolatok semmit! A megjelenésed után mindenki megítél,
Mé Te mit hittél? Hogy maj’ nem? Mocsok ez a kor!
Először megemészti a lelked, utána még az agyadba is behatol!
Ezek mindig csak kamuzak, Én érzem, mi ez a szag
Addig nyaltok egymásnak, ameddig a nyálatok végleg ki nem apad, hé
Má’ porzik a szátok, annyit köpködtök másra
Ujjal mutogattok, de nem mutattok újat, ezért vagytok átlag!
A szó e’száll messze, vágod, de a hazugság az megmarad!
Mennyit bíztam már, mire meg tanultam, hogy nem szabad?!
Az állati mivoltom beoltom a népnek, ez képtelenség
Az emberi kiléted kiégett, embernek lenni ma má’ népbetegség
Majd beadom a vakcinát, csak másnak és máshol
Hiszen ha kérdezek, válasznak csak az igazat fogadom el mától!
Te is egy színfolt leszel a palettán, mind a két színeddel
Mer Én a hozzád hasonlót csak a magadfajtára készítem fel!
Nem számítanak a szintek, csak verd le a lécet!
Mer’ egyszer csak megkopsz, ahogyan mennek az évek
Ahogy pörögnek a számok, ahogy lassan múlnak a percek
Ahogy köddé válnak az álmok és lángra gyúlnak a tervek
A tisztelet is érdek, érdekből tiszteled magad
A hangok mondták Neked, de mára mind csak hitetlen szavak!
Megemészt a hirtelen harag, amit a tudatod táplál
Már voltál arra, most mégsem olyan, mintha ugyanott járnál
Eltévedtél a tudásban, pedig manapság ölnek érte
Sokan mocskosan halnak, de még többen szörnyen élnek!
Köss a világgal szövetséget! Végre lesz egy pártfogód
És ha felébredsz, akkor jössz rá, hogy ezt a szart mégsem álmodod!

Refrén 2x:

Nem emberek! Korcsok! Sok mocsok mind az embertől!
Viselem a majomszabást, mert undorít az emberszőr!
Stoppolnék naivan, se a szmog, se a szél nem vesz föl!
Emberhez meg nem szállok, mer ember embert öl!

Zéessó:

Soha ne várj nyarat! Örülj, hogy rád fagyasztják a telet!
Nyáron ne várj havat, mikor éget a nap a fejed felett!
Sok szemenszedett szemét, kicsi a keret
Csorog a sok szar, az angyalok meg kacagnak a fejem felett
Ne várj túl sok jót! Cserébe csak adjanak teret
Okádd a haragod mások szemébe, ha nem bírja a beled!
Ne nézd, kinek mi a jó! Csak magamon jár rég az eszem
Mától történelem, hogy lőj rám, Én a törvény felett
Kockázok az Ördögökkel, nem tollas a hátuk
De ha basznak rá, hogy ki vagyok, mindet fölképelem!
Csoda vagy csalok, csípjen meg a csalán, a kört Én nyerem
Fizettem, az a múlt! Mától az van, hogy hozz egy kört még nekem!
Minden napom így telik, tele a kuka, a szőrt tépkedem
Nem nagyon merít ki, esik le, mert lyuk van a lelkemen
Remélem esik le faszoknak, hogy mért égetem
A témát ... Mer ilyet nem csinál még egyszer ember velem!