Reggel kelek fel
fül süketítő zajra
ajtómon kopognak
nem gondolok bajra
gyere be
ajtót nyitok neked te élet
utoljára köszönt, el tőlem
ez a szőke copfos méreg
akkor rá jöttem
madzagon lógtam
gond az nem volt bár
egy érzés bábja voltam
poros asztal poros kép
rajta bor kiöntve
véres borcseppek között
hever a szívem, kitömve
REF 2x
Ha ennyit érek,
na mennyit érek?
ha ez lenne a valóság
akkor kössz, de többet nem kérek
Attól félek, hogy én
leszek az az ember
ki nem bírja majd tovább, és
leugrik egyszer
valami széléről,
le a kurva mélybe
remélem felkap egy istenszerű
lény és a könnyébe, fulladok meg...
hogy ha vissza jönnél,
itt leszek, megigértem
csillagomvoltál, én a holdad
a körpályádra értem
tejet, locsoltam fel neked a szürke égre
utat faragtál belőle
de nem tudtam hogy ezen
lépsz le...
REF 2x