Miért is sír a hegedű, mikor nótám húzzák?
Ami szép volt, hamar elmúlt, de kevesen tudják.
Csak én érzem, hogy mennyire egyedül maradtam,
A befelé hulló könnyet mindig eltagadtam.
Az irigyelt nagy szerelem eltűnt, mint egy álom,
Nem fut senki karjaimba, amikor kitárom.
Ilyenkor úgy meg-megrezdül az emlékek húrja,
Talán mégsem oly keserű, ha a prímás húzza.