Nem nótáim fogytak el, csak a szívem lett szomorú és hallgatag.
Egyedül kell tovább mennem, céltalanság övezi az utamat.
Hűtársam az életétől meggyötörve, elfáradtan lemaradt,
Mennyek felé vette útját, nékem már csak szomorú magány maradt.
Az Ő fényes szép csillaga elsötétült, az enyém sem ragyog már,
Otthonunknak boldogsága Őnélküle rideggé, üressé vált.
Érzem, hogy egy másik társat Ő helyette hiába is keresnék,
Az Ő drága, szép emléke szivárványként ragyogja be szívem rég...
Ha megállok sírja előtt, könnyeimből gyöngyöt fűz a bánat,
Ilyenkor az én szívemben bús, sirató nóták muzsikálnak.
Eszembe jut nagy szerelmünk, ifjúságunk sok-sok boldog perce,
De Ővéle minden elment, bús sivárság tört az életemre!