Indulnál,úgy itt hagynád,
a múltból a percek lábnyomát.
Átlépnéd,leráznád rég,
mindazt, amit rád osztott az ég.
Tudom szédít a messzeség,
Szeged szárnyad,majd gyenge még.
Aki nem mer,és nem remél,
az csak félig él.

Refrén:
Leszek szél, ami elkísér,
az a fény, ami benned él,
és nem alszik el,ébren tart,
ha hív a messzeség.

Leszek szél, ami elkísér,
az a fény, ami benned él,
csak hinned kell,és úgy kelsz fel: kezed a csillagokba ér.

Már indulnál,úgy elfutnál,
de látom rajtad nem tudod hová.
Egy álomkép, mi benned él,
és látod, ahogy törsz az ég felé.

Tudom szédít a messzeség, szeged szárnyad, majd gyenge még,
aki nem mer és nem remél,
az csak félig él.

Leszek szél, ami elkísér,
az a fény, ami benned él,
és nem alszik el,ébren tart,
ha hív a messzeség.

Leszek szél, ami elkísér,
az a fény, ami benned él,
csak hinned kell,és úgy kelsz fel: kezed a csillagokba ér.

Nem hiszek a jósnak,
Hazudik a jóslat,
Tenyeremben nincsen jel.

Te vagy, aki számít,
Annyi minden csábít,
Vigyázz,hogy ne tévedj el!

Refrén:

Leszek szél, ami elkísér,
az a fény, ami benned él,
és nem alszik el,ébren tart,
ha hív a messzeség.

Leszek szél, ami elkísér,
az a fény, ami benned él,
csak hinned kell,és úgy kelsz fel: kezed a csillagokba ér.