Nehogy a szíved közé
KuviK
hogy elkísérjen minket mindegy merre járhat
és hogy ő is tudja, látszik rajta, de mindegy úgy tagadja
ahogy régen, látta másképp, éles a penge én vigyáznék
nehogy a szíved közé beszoruljon a
lélek, a testből hibátlanul átzuhanna
oda hol mindenki annyira kedves hogy,
látszik a szájukban minden szép nedves
és elvakít téged is, szeretnél ott lenni
de pofán csap végül majd úgy is egy dal ami
ami a szívedből szól és menni akar
őt nem bántja senki, és ő sem akar
titeket már
egy jó ideje úgy is csak az árnyékát nézi
és ő is egyre csak kérdi,
hogy mitől nedves a szátok?
ha csak az árnyékomban jártok!
és úgy is eltalál majd innen,
hogy ott élhessen ahol nincsen
mindenkinek oly szép árnyéka
hogy ne nedvezzen a nagyvilágba
minden élőlény, és mi is arra vágyunk
hogy a vége szép legyen hogy legyen majd mit látnunk
kertünkbe hátradőlve nézhessük majd végig
ahogy régen, látta másképp, éles a penge én vigyáznék