Egy mozdulatlan kép a kezembe' rólad mesél,
Éjjel vezet az úton, a bánat a szemedből beszél.
Csak egy kép a kezemben, amit elfelejtenem nehéz.
A reggel, az ébredés, mikor egy szebb napot remélsz.
Mikor kiteszem a lelkem, mégis azt érzem, hogy kevés.
Nem kell az ígéret tőled, csak arra kérlek, hogy ne késs.
Körbe állnak sokan, aggyad te is inkább osszad,
Mindig követtelek az úton, de már nem vágom hol vagy.
De tolnak el a szavak, a falak jönnek ezt látod.
A világon érzem, hogy te is megtalálod,
A boldogságot, amihez nem kell mást tenned,
Majd kialakul a helyzet, inkább hallgass el csendben.
Kezeim zsebre teszem, a fejem a földre néz.
A csillag fent az égen hidd el, hogy mindennél többet ér.
Nem marad más soha csak egy törmelék a múltból,
Mindig egy esélyed van és többé nem kezdheted újból.
Egy mozdulatlan kép a kezembe' rólad mesél,
Éjjel vezet az úton, a bánat a szemedből beszél.
Csak egy kép a kezemben, amit elfelejtenem nehéz.
A reggel, az ébredés, mikor egy szebb napot remélsz.