Nekem már nem nyílnak, csak őszi virágok,
Reám már nem várnak csalfa, ifjú álmok.
Emlék csak a régmúlt, csókos nagy szerelme,
Újra élni mindezt, milyen jó is lenne, Mért is ne lehetne?
Az őszi szél sírja új dalom az éjbe,
Vele megy a szívem megmaradt reménye.
Visszahoz sok tavaszt, boldog nyári estét,
Behunyt szemmel még szebb minden kedves emlék, Féltve őrzött emlék.