Szél sodorja a levelet, mikor lehull a fáról.
Őszi eső földbe mossa, ami zöldűlt a nyáron.
Így sodort el engemet is Székelyföldről az élet,
Vándorszívvel két hazában keresem a helyemet.
Kicsiny falum vén harangja Maros partján megkondul,
Eszembe jut Édesanyám, szememből a könny csordul.
Újra hallom azt a nótát, melyen engem ringatott,
Bölcsőm mellett, fenyvesek közt, szíve értem dobogott.
Magyar dalra, magyar szóra, imádságra tanított,
Szülőföldem szeretete a lelkembe ivódott.
Bárhol is lesz az otthonom ebbe a nagy világba',
Visszatérek Édesanyám, /a/ Marosmenti kis házba.