Szomorú fűz ráhajlik az Anyám fejfájára.
Árnyékot ad nekem is, ha elmegyek hozzája.
A sírodnál panaszolom fel, a magas égre,
Hogy elhagytál Édesanyám, elhagytál örökre.
Temetői szomorú fűz, jaj, de nagyon árva,
De nem árvább énnálam sem a lehajló ága.
Ez alatt a fűzfa alatt szeretnék nyugodni,
Veled együtt Édesanyám, együtt megpihenni.