Valamikor azt gondoltam: minden álmom valósággá válik.
Ám, amikor felébredek, két szempillám könnycseppektől ázik.
Reményeim napsugara, arra kérlek, szárítsd fel a könnyem,
Jöjj velem a tarka rétre, mutasd meg a boldogságot nékem.
Rágondolok a májusra, de nyugalmat sehol sem találok,
Elmerengek, jöhetnek-e életembe mesebeli álmok?
Ábrándjaim tovatűnnek, elsuhannak a hajnali fénnyel,
Tudom, egyszer megtalálom, eljön hozzám a tavaszi széllel.