Virágzik a fehér akác, bólingat a lombja,
Langyos szellő hordja széjjel az illatot róla.
Telehordja azt az utcát, hol oly sokat jártam,
Ott, ahol a kiskapuban egy kislányra vártam.
Nincsen ott most fehér akác, nincs ott az a kislány,
Én sem járom azt az utcát, alkonyatok táján.
Eltelt a szerelmes tavasz, elteltek az esték,
Megmaradt az akác illat, mint egy édes emlék.