Barna kislány fut, szalad a vadvirágos réten,
Én is futok Ő utána, hátha utol érem.
Kócos haja libeg-lobog friss tavaszi szélben,
Jó lenne már megpihenni egy bokor tövében.
Fut tovább a barna kislány, viszi a szép lába,
Nézem én a lábait és rohanok utána.
Néha bizony elfáradok, de visz ám a vérem, /Hisz/
Nem szalad Ő olyan gyorsan, hogy utol ne érjem.