Galambdúcon galamb ül magába.
Az én szívem nagyon-nagyon árva.
Fehér ágyam, csipkés párnám, én meg körbe járom,
Piros fátyol az ég alja, szeretőmet mindhiába várom.
Hogyha szól a nóta a csárdába,
Gyorsabb lesz a szívem dobbanása.
Húzd rá cigány, ezt a nótát csak tetőled kérem,
Bánatomat most temetem a csillagos, magasságos égben.