Hogyha jön a vonat, elutazom én a barna babám után,
Nem is várok sokat, jól tudom, az állomáson ott vár reám.
Két karjába zár igazán, úgy csókol a drága babám,
Adósa nem leszek, feleségül megyek hozzá idén, talán.
Elmondok valamit, megérti az, kinek volt szerelmese,
A sors arra tanít, élni kell, míg élhetünk, és ez nem mese.
Én is addig élek csupán, míg csókol a drága babám,
Adósa nem leszek, feleségül megyek hozzá idén, talán.