Huncut a szerelem, furcsa veszedelem, túl jár az eszeden minden nap.
Jó is a szerelem, látom a szemeden, hogyha piros ajkad csókot kap.
Mert az ember szíve másképp ver, megérzi, ha egy igazi társat lel,
Így hát legyen eszed, őrizd meg a szíved annak, aki veled élhet majd.
Hidd el szép a világ, bármily keveset ád holnap, meg azután még szebb lesz.
Jön majd aki szeret, és a kedvesedet senki másért sose hagyd hát el.
És ha ezt a csárdást hallod majd, elhiszed, hogy a szerelem nem hoz bajt,
Add hát a kezedet, éld az életedet, mert hogy csak így leszel boldog majd.