Amikor az erdőn, mezőn zöldül a fű, s virág nyílik újra,
Fenn a fákon a madár is dalra fakad, a nótáját fújja.
Csókot kérek tőled, hátha kapok, de ha nem adsz, akkor majd én adok,
Ilyenkor már a szívekben pezsdül a vér, hogyha jön a tavasz újra.
A fonóba nem járnak már rég a lányok, nem szól a szép ének,
Megváltozott ez a világ, új a módi, egész más az élet.
Hol van a sok dalos ajkú leány, (most) jöjjön ide gyorsan mind, valahány,
Énekeljünk magyarnótát, szóljon a dal, ami soha nem ér véget.
Ha a szívünk búbánatos, fáj és sajog, nagy nyavalya nyúzza,
Vidámabb lesz a kedvünk is édes rózsám, ha a prímás húzza.
Még ma éjjel kimulatjuk magunk, a vonóba egy-két ezrest hagyunk,
Gyere ide cigány prímás, húzzad nekünk, azt a ragyogóját.