Nincsen szebb a háromszéki kislánynál,
Vékony, karcsú dereku, mint a nádszál.
Barna hajú, s szépen ívelt a szája,
Szeme ragyog, mikor a csárdást járja.
Göndör haja ráomlik a vállára,
Minden este el is megyek hozzája.
Két karommal átölelem a vállát,
Hajnaltájig csókolgatom a száját.