Szép az élet, hogyha véled járjuk együtt megint a csárdást.
Jó a nóta, mert azóta lábainkból kiment a fájás.
Jó, mert a muzsika hozzád láncol, jó, mert a te szíved sincsen fából.
És ha bizsereg az ember vére, ezt a csárdást sose hagyjuk félbe.
Félre bánat, ezt akarjuk, táncoljunk hát, amíg csak bírjuk.
Kell a jókedv, míg csak élünk, kétszáz évig, csak ennyit kérünk.
Úgy kell igazi frisset járni, mintha minden este lenne gázsi,
Majd csak kiderül az ég felettünk, és ha volt is rossz, azt elfeledjük.
Rakd a lábad, úgy csináljad, mint a lány, kit az ördög kerget.
Egy a dolgod, rázd a rongyot, és kiáltsd, hogy sosem halunk meg! FINE