Nagy borivó az én uram, lopva settenkedik le a pincébe.
Csapra akasztja a torkát, van úgy, hogy napokat vedel egyvégbe.
Haragszom rá hej, de nagyon, ha látom, hogy borvirágos az orra,
Sokszor nem is gondol reám, hanem bizony egyedül csak a borra.
Szép is vagyok, jó is vagyok, ám az uram már csak a bort kívánja.
Szidhatom és papolhatok, leshetem, hogy a sok bűnét megbánja.
Alig várja munka után, hogy a torkát leöblítse a portól.
Az én uram olyan ember, nem rúg ő be mástól, csupán a bortól.
Egyik éjjel felébredtem, tapogattam jobbról-balról az ágyat.
Kerestem én az uramat kiabálva, majd felvertem a házat.
Úgy mondják már, de régóta: Nagy igazság rejtezkedik a borban! (Mert)
Másnap reggel, mit is látok? Egy disznóval több feküdt kint az ólban.