Szomszéd háznak ablakán, de szép hangon turbékol egy gerlepár.
Ott lakik egy barna lány, szobájába beragyog a napsugár.
Jaj, de csinos ez a lány, elfutnék én véle a nagy világba,
Megkérdezném szeret-e, mert bizony én elepedek utána.
Piros rózsa udvarán, áthajlott az egyik ága énhozzám.
Átrepült a gerlepár, megsúgták, hogy szeret a lány igazán.
Boldog legény vagyok én, házasságot kötök én még a nyáron,
Meglátja a jó Anyám, szorgos kezű menyecske lesz a párom.