Árnyat adó vén platánok lombja alatt elmerengve járok.
Ifjúságom emlékeként gondolatban most is csak rád várok.
Elmúlt már a szép ifjúság, de emléke most is itt él a szívemben mélyen,
Merre mentél, hová lettél, talán már el is feledtél régen.
Lombját vesztett platánok közt sárgult avar borítja a tájat.
Az időnek múlásával szívemet is átjárja a bánat.
Eltemetett emlékeim előjönnek, kísértenek az utamon mégis.
Lombjuk vesztett vén platánok! Minden ősszel velük halok én is.