Itt az óra menni kell,
de hát hogyan menjek el,
ha így könnybe lábadt
szemmel nézel rám.
Hát simulj hozzám,
hidd el közel a perc,
mikor újból átölelsz.
És bár nem vagy itt velem,
itt vagy minden tettemben,
ezért jó kedvvel és csókkal bocsáss el.
Egy mosoly még kell,
attól elhihetném
azt, hogy úgy szeretsz, mint én.
És csókokkal vársz,
ígérd, hogy csókokkal vársz.
Viszlát kicsim, viszlát!
Meglásd, futok hozzád,
féltve őrizd míg vársz
mindent, amit nekem szánsz.
Csókokkal vársz
ígérd, hogy csókokkal vársz.
Ne félj, jövök, ne félj!
Ne félj, tovább ne félj!
Gondod nincs amíg élsz,
míg az ajtóig kísérsz!
Hányszor mondjam újra el,
hogy néha dolgoznom is kell.
Néha el kell mennem Tőled bárhogy fáj.
Hát ne sírj és várj!
Tudom rendes leszel,
de most nem kísérhetsz el!
Majd csókokkal vársz
ígérd, hogy csókokkal vársz.
Viszlát, kicsim viszlát!
Meglásd, futok hozzád.
Féltve őrizd míg vársz,
mindent, amit nekem szánsz.
Csókokkal vársz,
ígérd, hogy csókokkal vársz.
Ne félj, jövök, ne félj!
Ne félj, tovább ne félj!
Gondod nincs, amíg élsz,
míg az ajtóig kísérsz!
És csókokkal vársz
ígérd, hogy csókokkal vársz.
Viszlát kicsim, viszlát!
Meglásd, futok hozzád,
addig várhat talán rám egy
három éves lány!