Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!
Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
elvennék múltadat, ásnák a sírodat.
Táltosok repülnek át az éjen,
s kitűzik az ökörkoponyát,
sebeinket begyógyítják szépen,
s megvédik majd Árpád otthonát.
De addig szüntelen légy résen nemzetem:
nézd a sok csillagot, ’48, '56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét: fogjuk egymás kezét!
Fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!
Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!