Minden reggel úgy kelek fel,
Hogy állat helyett maradjak ember
Álmomban megláttam összes hibám
Hogy puszta ok nélkül nem vagyok vidám
A homály előttem egyre nagyobb volt
A szomorúság szívembe leparkolt
De minden változik, a holnap új világ
Az élet leckéjét eléd gurítják
Nem kell betojni, mindig vagy valahol!
Pakold a szenet és a vonat majd zakatol!
Kevesen értik meg, de én elmondom
A tiéd a tiéd, ez meg az én dolgom
harmincöt évesen rajtad a reppkabát
Ki is a fura héjj, te vagy a nagymamád?
Tizennégy év felett fontos az arcod
Mert ott lehet látni, hogy hogy megy a harcod
Refrén(x2):
Ez az életünk, ez a világunk
Rácsok, szögesdrót, éppen kilátunk
Mégis egyetlen lépés a mennyország
Csak kérned kell és ide lehozzák!
Hiába a rácsok, ha szabad a lélek
Mégis nézd csak, a haláltól félnek
De lásd meg mögötte, ez csak egy új esély
Hogy állat helyett te is ember legyél
Az együttérzés nem azt jelenti
Hogy együtt érezzük, milyen jó betépni
Milyen jó berúgni, másokat bántani
Mert te csak magadnak tudsz ártani
Hiába menekülsz, a mátrix utolér
Egyetlen esélyed, hogy te is Neo légy
Bele kell nézni a félelem szemébe
Megkapod érte a lényedet cserébe
A személyiséged csak egy rémálom
Egész életedben mászna a létrákon
Én ezt megéltem, ezért mesélek
Mosolygok, mert a világban elférek
Refrén(x2)
Nem foglak győzködni, tőlem maradhatsz
A valóság vár, ha velem tartasz
Nem ígérek semmit, csak ami van, ahogy
A megértés rajtad keresztülvillan
A galaxis fénye ott van a szemedben
Régen én is másokban kerestem
A gyerekek tudják, elég rád nézni
És aki éber, minden nap átérzi
Kevesen maradunk, vége a játéknak
Vége a szomszédnak, vége apádéknak
Sok ezer év alatt butult az ember
De nem sokára elolvad a rendszer
Egy dolog van, amiben biztos lehetsz;
Bárhogy képzeled, tuti nem úgy lesz!
Ez nem erről szól, ez nem filmdráma
Ahogy eltűnik a vakok világa
Rafrén(x4)