A tollam még mindig a kezembe'
Amíg tinta van, én nem teszem le
Minden billentyű itt a zongorán
Kéri, ne feküdjek le olyan korán
Az alkony felébreszt engem
Aztán hajnalban felismertem
Magamban ott a szellemet
Aki soha nem mondta, hogy nem lehet (Héjj...)
Ez az ember a csillagokból
Szíve helyén az ego tombol
Drága autók, üres lányok
A ti dolgotok, hogy mit csináltok
Segíteni nem lehet annak,
Aki kezét nyújtja a falnak
Segíteni csak annak lehet
Aki feléd nyújtja a kezet
Refrén(x2):
Néha meg kéne állni egy kicsit, mert
Ott a tükörben téged felismert
Benn a szívedben mélyen tudod jól
Máshogy kéne, máshogy lesz holnaptól
Senki se születik szenvedésre
Kapd csak a sorsod lencsevégre
A véletleneket te hiszed annak
Nézd meg jól, milyen álmaid vannak!
Tudom, hogy nehéz, de nézz csak rám!
Izzítom minden csakrám
Az élet mantráját mormolom
Szellemem átüt a kordonon
Elér hozzád, egészen a szívig
Amíg a többiek csak nézik
Az életed te valóban éled
Ugye mondtam? Nem kell félned!
Ilyen a magányos harcos útja
Mi jön holnap? Ő sem tudja
De ő már itt él a jelenben
Ott látom mélyen a szemedben
Refrén(x2)
Miben hiszel, ha magadban nem?
Én mondom, igen, kalandra fel!
Fel kéne állni, eleget ültél!
Majdnem teljesen beleőrültél
A régi életem látom a tiédben
Aztán egyszer csak úgy kinéztem
Megcsillant fény az ablakon
Halkan súgta: gyere, mutatom!
Az én világom így lett színes
Minden szöglet újra íves
Az élet illatát azóta érzem
Hidd el, én is ugyanúgy féltem
Minden úgy van, ahogy lenni kell
Gyalog jöttem, nem egy Bentley-vel
Mégis gazdagabb vagyok mára,
Mint akit csak a pénze várja
Refrén(x2)