Izzad, a keze reszket, ahogy a láng fölé tartja a kanalat,
A víz meg egyre barnul, ahogy oldódik a méreg, aztán hasad a bőr,
A fecsiben megjelenik a vér és forró hullámokban jön a kegyelem,
Pár órára vége a szenvedésnek,
Aztán minden kezdődik előröl,
Nagy kaland volt, úgy indult, mint egy álom
Örökké utazott a gyorsítósávon
A heroin korbáccsal megkínzott testét
Állattá tették, öt tök hülyére vették
Börtönbe zárva,
Isten csodája
Nem rozsdálló fémbe,
Húsba és vérbe
Nagy kaland volt, pezsgett az élet
Élete gyertyája a két végén égett
Magába húzta egy pusztító örvény
Nem lassított rajta, semmilyen törvény
A mocskos életben a halállal játszva
A kin és a mámor közt folyton ingázva
Nap mint nap, újra és újra
Próbált átlátni a kárpiton túlra
Börtönbe zárva,
Isten csodája
Nem rozsdálló fémbe,
Húsba és vérbe
Már csak a romlott hús feszül a csontra
Egy idegen nézett a tükörből vissza
Kaján mosollyal rángatta láncát
Így fejezte be nagy utazását