Egy őrült faltörő vérvonal
Egy folyton változó légvonal
Ami elfogy egyszer, ha jó irányt veszel
Észre sem veszed, máris itt leszel
Hátra fordult, mondta, semmi baj
Sovány volt és szemébe ért a haj
Lassan zenévé szelídült a zaj
Elnyeltük a várost, mint kést a vaj
És tökmindegy, hogy miket mondott
Mert a helyére került minden mondat
Hátra dőlhetsz, elkészültél
Ha a legrosszabbra felkészültél
Lefelé indulsz már a hegyről
Értesz minden trükköt egyből
Ha tudtad volna, akkor mennyit ér
Nem hagyod magára semmiért
Hátra fordult, mondta, semmi baj
Sovány volt és szemébe ért a haj
Lassan zenévé szelídült a zaj
Elnyeltük a várost, mint kést a vaj
Hegyeket másztam
Magasan szálltam
Mi folyik nem értem
Csak egy percet kértem
Csak egy percet kértem
Korlátok közé zárt szenvedély
Utat tör, nem érdekli engedély
Egy rosszul rajzolt béna képregény
Gyakran sötétség, néha fény